1.0Mettaversekhttps://metta.cafeblog.huKristófné Vidók Margithttps://metta.cafeblog.hu/author/mvidokgmail-com/<p><img class="alignnone size-medium wp-image-87" src="https://metta.cafeblog.hu/files/2020/01/74580022_507167086544846_3312743803374272512_n-300x198.png" alt="" width="300" height="198" /></p> <p>Utolsó tánc<br /><br />A lágy melódia átölel újra,<br />elrepít messze a fájdalmas múltba,<br />ugyanaz a dal szól, ugyanaz a tánc,<span class="text_exposed_show"><br />a felejthetetlen édes-bús románc.<br /><br />Azon az éjen csak néztél csendesen,<br />keringő dallama csupa érzelem,<br />tétova léptekkel, indultál felém,<br />lelkemben újra feléledt a remény.<br /><br />Éreztem tested átveszi a ritmust,<br />karodba bújtam, a lábunk elindult,<br />hófehér ruhámban hercegnőd voltam,<br />csak a perc számított,- hozzád tartoztam.<br /><br />Sejtettem ez lesz az utolsó táncunk,<br />véget ér minden, szétfoszlik az álmunk,<br />most még érints!- ez a pillanat miénk,<br />higgyünk benne, mielőtt még felednénk.<br /><br />Ég sziluettjén tűzfények csillanók,<br />a balzsamos szellő lágyan ringató,<br />lüktető szívem dobbanó ritmusán,<br />szerelem dalolja örök himnuszát.<br /><br />Kristófné Vidók Margit<br />(Metta)<br />2019.<br />Szerzői és minden jog fenntartva!<br />Kép:Net</span></p>richhttps://metta.cafeblog.hu/files/2020/01/74580022_507167086544846_3312743803374272512_n-150x150.png150150