Utolsó tánc
A lágy melódia átölel újra,
elrepít messze a fájdalmas múltba,
ugyanaz a dal szól, ugyanaz a tánc,
a felejthetetlen édes-bús románc.
Azon az éjen csak néztél csendesen,
keringő dallama csupa érzelem,
tétova léptekkel, indultál felém,
lelkemben újra feléledt a remény.
Éreztem tested átveszi a ritmust,
karodba bújtam, a lábunk elindult,
hófehér ruhámban hercegnőd voltam,
csak a perc számított,- hozzád tartoztam.
Sejtettem ez lesz az utolsó táncunk,
véget ér minden, szétfoszlik az álmunk,
most még érints!- ez a pillanat miénk,
higgyünk benne, mielőtt még felednénk.
Ég sziluettjén tűzfények csillanók,
a balzsamos szellő lágyan ringató,
lüktető szívem dobbanó ritmusán,
szerelem dalolja örök himnuszát.
Kristófné Vidók Margit
(Metta)
2019.
Szerzői és minden jog fenntartva!
Kép:Net