Érintésed érzem
Árnyakba olvadó, halkuló zajok,
a szürkeségben bíbor nap andalog,
rózsafényű alkonyt rejt a fák lombja,
süvöltő szél felel a fájdalomra.
Érintésed érzem – szenvedély lángol,
feltörő emlék újra hozzád láncol,
zafírkék égre felhők fátyla borul,
kóborló szívem itt marad zálogul.
Csalogat újra a fénylő messzeség,
átkarol kezed – jó ez a csendesség,
selymes bőröd simogat, elvarázsol,
csak téged nézlek, nem a gyertyalángot.
Kristófné Vidók Margit
(Metta)
Kép:Net
Minden jog fenntartva
2018.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: