Mettaversek

Szárnyaló hangok Fények ölelkeznek, a perc tünékeny,elhalkul a terem varázsütésre,csillogó szemekben igézet látszik,bársonyos ének a szívekkel játszik.Szelíd melódia lebeg a légben,majd megpihen a hangok örvényében,izzó lávaként törnek fel az égig,suhannak az örök végtelenségig.Dobbanó ritmusok, akkordok tánca,feszülő húrokon morajlás árad,fülekbe kúsznak pici rezdülések,dobokból szólnak az apró ütések.Hangszerek keltik az alvó muzsikát,szépség, és báj alkot lágy harmóniát,ujjak… Tovább »

Utolsó tánc A lágy melódia átölel újra,elrepít messze a fájdalmas múltba,ugyanaz a dal szól, ugyanaz a tánc,a felejthetetlen édes-bús románc. Azon az éjen csak néztél csendesen,keringő dallama csupa érzelem,tétova léptekkel, indultál felém,lelkemben újra feléledt a remény. Éreztem tested átveszi a ritmust,karodba bújtam, a lábunk elindult,hófehér ruhámban hercegnőd voltam,csak a perc számított,- hozzád tartoztam. Sejtettem ez… Tovább »

Éji vándor Éji vándor ki az utcákat rója,sápadt Hold fénye az oltalmazója,lopódzik kietlen sikátorokban,rongyos csuklya rejti őt a mocsokban. Reszketeg kezében egy Bibliát tart,űzött vadként figyel, nézése zavart,Uram kérlek!- adj hitet, és új reményt,adj szegény csavargónak még egy esélyt. Egy otthont adj nekem Uram!- egy lakást,hol a kandallóban izzik a parázs,hol gyermeki kacaj a legszebb… Tovább »

Decemberi csoda.Csilingelő szánonMikulás érkezik,puttonya megrakva,meglep majd téged is. Rossz gyerek nála nincs,mindenki egyforma,ajándék jár neked,szeretet jutalma. Ablakon kukucskál,csizmákat keresi,ott van az fényesen,csokikat elnyeli. Lesz öröm majd reggel,ablakhoz szaladnakkicsik és nagyok is,mind dalra fakadnak. Körbe-körbe néznek,talán még láthatják,vajon merre lehet,egyre találgatják. Hull a hó, egyre hull,pihe-puha álom,Mikulás vágtázika rénszarvas szánon. Nevetés, kacagás,integető kezek,ugye, eljössz újra,kérdik a… Tovább »

Érintésed érzem Árnyakba olvadó, halkuló zajok,a szürkeségben bíbor nap andalog,rózsafényű alkonyt rejt a fák lombja,süvöltő szél felel a fájdalomra. Érintésed érzem – szenvedély lángol,feltörő emlék újra hozzád láncol,zafírkék égre felhők fátyla borul,kóborló szívem itt marad zálogul. Csalogat újra a fénylő messzeség,átkarol kezed – jó ez a csendesség,selymes bőröd simogat, elvarázsol,csak téged nézlek, nem a gyertyalángot…. Tovább »

Emlékezz Emlékezz majd rám, ha elmúlt a varázs,emlékezz, miképpen hunyt ki a parázs,a hold selyemfénye szőtte a jövőt,éji szellő vágya, lett az üldözőnk. Levél sem rezzent a vén fa ágain,hittük valóra válhatnak álmaink,éj-fekete égen lelkem ragyogott,csókod tüzétől a testem vacogott. Gyönyörű percek, mit veled élhettem,hiányod kínoz,- emlékek élednek,hívó szavadra karodba rohannék,emelj fel lágyan,- az érzés… Tovább »

Mi vagyunk az Ünnep… Kristályként szikrázó,szállongó puha hó.fenyőket átölel,az ünnep oly közel.Varázslatos álom,újra visszavágyom,a gyermeki létbe,szűzi hófehérbe.Emlékek élednek,angyalok lépkednek,távolból csengő szól,fény terül csillagból.Míg örömláng gyullad,újra remény fakad,szeretet ünnepén,tűnik a szürkeség.Hit érkezik vele,béke száll a csendre,szívekben láng éled,káprázatos fénnyel.Mi vagyunk az Ünnep,ez a jóság tükre,egy ölelés, mosoly,csak a percre gondolj.Mit a szívedből adsz,örökké megmarad,melenget a lelked,társat,… Tovább »

Múlik az esztendő Fáradtan bandukol búcsúra készen,tizenkét hónap követi serényen,tudja mi lesz most, bűnösnek kiáltják,az elmúlt évet egyenként bírálják. Mi is volt a vétke, maga sem tudja,csendben tépelődik, a sors mily furcsa,egy évvel ezelőtt örömmel várták,benne álmukat, a megmentőt látták. Nem kíván egyebet, letenni terhét,hallgatni a végtelen örök csendjét,most majd az öccse lép a nyomdokába,reményt,… Tovább »

                                                                                                      Te csak hívj, ha szomorú vagy, és nevetés ajkadra fagy, ha többé élni sincs kedved, szíved fájdalomtól szenved. Változást nem ígérhetek, de mindig melletted leszek, hóviharban, szélben, fagyban, a simogató tavaszban.   Régi érzés már elhamvadt, barátként mégis maradtam, ha a betegség ágyba dönt, hívj, ha a fájdalom elönt. Gyógyulást nem ígérhetek, de lelkedre… Tovább »

  Nem feledve…   A születésétől kezdve nevelted reszketve, esdve, kérve a sorsot, ne legyenek foltok, ártatlan, tiszta lelkén, tanítva őt a szeretet nyelvén. Az első lépések, öröme ölelésének, az első nap az óvodában, csillogó szemében a csodálat, kamaszkori kedves csínyek, haragszol rá, de csak színleg. A kibontakozó tiszta értelem, látod már nem is védtelen,… Tovább »